Kezdek magamra találni....vagyis a régi vidám,életerős,romlatlan Nyuszietta lenni,az aki tudott még szívből nevetni.Aki hitt a dolgok előbbutóbbi jórafordulásában.Hosszú volt az út...de igen,megérte.
Na igen...és a régi GDL-korszakos elvtársi bulikkal együtt.Ma ugyanis szépen elittam az agyam Wenke,Orsiék,Balu,Martin,Melindáék és a többiek társaságában a BH-ban.Wenke 24 éves lett,ma meg Angel lett huszonistentudjahányéves(mindig mást mond csórikám)...és közeleg az én szülinapom is....ismét egy évvel öregebbek lettünk és bölcsebbek is talán(cöhh)....
Jah és Balu együtt lakik Degeci Sámán Saullal.....megkérdezte akarock e vele találkozni de előbb törlöm Gyurcsány Ferenc valagát semminthogy újra látnom kelljen a rohatgeciszemétládaköcsög exemet.....köfi fépen nem kérek belőle,inkább zárjanak össze Leóékkal még egy éjszakára(az se macskajancsi ha próbára akarod az idegeid tenni).Senkitől nem hányom ki úgy a belem mint Sámán.....még enni szeretnék.Köszöntem.
És hogy érzem magam?Tipikus oldschool pszichedelikus költői ihletettségemben úgy érzem nem akarok szunyálni menni pedig éjszaka van basszameg.Nem..az álomnál szebb a valóság...és leszek még boldogabb is ejsze....talán-talán sikerül......végrevalahára megbékélnem egypár dologgal....
Nem az számít mi volt....hanem ami ezek után jön....
Utolsó kommentek