Vörös István És A Prognózis:Nyári Éjszakák
Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
De a végtelenbe hulló éjszakák
Kísérik léptem, most nékik mondom el,
Még akkor is, ha senki nem felel.
Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
Csak könnyeinkkel írott vallomás;
És majd ha egyszer az álom véget ér,
Emlékeinkről senki nem beszél.
Elmúló nyárban egyedül megyek,
Körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.
Kérdeztem már százszor, így meddig érek el;
Hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
Tőled indul, hozzád visszatér.
Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
De a végtelenbe hulló éjszakák
Kísérik léptem, most ők karolnak át;
Tiszta fényű nyári éjszakák,
Tiszta fényű nyári éjszakák.
Utolsó kommentek