Vörös István És A Prognózis:
Egymásba érnek a randevúk;
Vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
A múltkor akarta, most pedig nem.
Védekezik ismét, visszavonul,
Szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.
Fedezékbe bújik, hadat üzen,
Elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
Ígéri, felhív, még ezen a nyáron.
Most mennie kell, 'Mit gondolok róla?!'
A fiúja várja egy félóra múlva;
Ha neki az a fontos, nem érdekel,
Tele van a város szerelemmel.
||: Nem baj, ha egyedül vagy,
Nem baj, ha egyedül vagy.
Tele van a város szerelemmel! :||
Utolsó kommentek