Mostanában nem nagyon van időm írogatni,még Pamelával is el vok maradva ugyanis megin visszamentem Penny Marketbe dolgozni.Izgalmas az élet cöhh....
Pontosan két éve röhögtem ki Kriszt amikor azt magyarázta hogy a legnagyobb ellenségem egyben a legjobb barátom is.Nos így karácsony fele elismerem hogy annak a két embernek köszönhetően éberebb és realistább vagyok(anélkül hogy rosszabbul élnék mint 4 évvel ezelőtt XD).Megtanultam hogy egy szerencsétlen bugris vagyok aki túl nagyot akart,nem szabad hogy álmaim se legyenek,az is luxus a magamfajtának....meg hát:
"Egy idö után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. Megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. Kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. Hozzászoksz, hogy emelt fövel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnött méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Müveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erös vagy. És valóban értékes."
Igen,erre nem a barátaim tanítottak meg hanem ők,ez a két ember aki mindennél jobban utál.Sokszor keserves leckékkel.Tőlük tanultam meg azt is hogy a holnap nem ígéret csupán esély.Az hogy minden perc drága az életből.És minden egyes napomért hálát adhatok Istennek.Mert ők bármely percen elvághatják életem fonalát.Bár az is igaz hogy kit utáljanak akkor ha én meghalok?
Kettőjük közül egyikőjük karácsonyi üdvözletet küldött nekem.Talán annyira utálnak ők hogy már szeretnek?A magasságos Úristen lát bele az agyukba....én meg túlontúl hulla vagyok ahhoz hogy pszichomókust játszva turkáljak a zavaros lelkivilágukba.Holnap újra meló.
Boldog karácsonyt nekik is.És még annak a leánynak is aki mindig velük van....*ásít*
Utolsó kommentek