"Attól, hogy nem beszélsz rólam,meg nem vagyok halott
Élek, félek egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az éj,érzem a szelet.
De már semmi sem jó, nem vagyok veled.
Attól, hogy sírok még nem vagyok gyenge
Élvezed, hogy kínzol és én belehalok ebbe
Szorít az idő bár tudom már elkéstem
Rövid időn belül meghal bennem minden
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék
Felvágott erekkel, ágyadba feküdnék,
Te benyitnál csendesen, észrevennél engem
Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem."
Ezt nem tudom másképp mondani...
2010.02.05. 16:56 | Azraelrabbit | Szólj hozzá!
Címkék: vers fájdalom szerelem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek